2010. december 5. Vasárnap
Dorka baba 3 napos volt, amikor a dolgok ismét rosszra fordultak.
Pontosabban ekkor született meg a döntés a Róbert Klinika részéről: nincs más választás, át kell mennünk a Klinikáról a Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai kórházába, mert az első naptól kezdve bukott, és gyakorlatilag amit megevett, semmi nem maradt meg benne.a rengeteg bukástól a kiszáradás veszélye áll fenn, infúzióra és kivizsgálásokra van szükség, amit a szülészeten nem tudnak nekünk biztosítani. :(
A Peter Cerny alapítvány koraszülött mentőjével, inkubátorban vitték a Picinyemet át egyik kórházból a másikba én vele mehettem, de nem maradhattam ott vele, vissza kellett mennem a Róbert Klinikára, onnan pedig másnap haza engedtek. Innentől egy hétig nem volt megállás.
Az anyatejcit cumisüvegből kapta (elöször csak 10 ml-eket, majd napról-napra nagyobb adagokat). Minden reggel és este mentem be hozzá a kórházba, így nem volt időm a császáros sebemmel és magammal foglalkozni, éppen csak annyira, hogy arra koncentráltam, ne menjen el a tejem, vagyis amikor itthon voltam, csak ettem, ittam, aludtam, ha tudtam abban az idegállapotban.
Így is necces volt a sztori, mert első nap amikor hazajöttem a kórházból az itthoni "fejőgéppel nem tudtam lefejni a tejet, estére háromszorosára dagadtak a cickóim, de hála ismét Lalinak, szerzett nekem egy kórházi teljesítményűt, így sikerült még azelőtt lefejnem, mielőtt teljesen begyulladtak volna a mirigyek és mielőtt belázasodtam volna. Szörnyű érzés volt. Még az hiányzott volna, hogy elmenjen a tejci is, amikor a legnagyobb szüksége lett volna a Kicsimnek rá...
Még aznap, amikor bekerültünk, rögtön meg is csináltak néhány vizsgálatot (hasi és koponya UH), de szerencsére nem találtak semmi rendellenességet, s hála az égnek a további vizsgálatok alkalmával sem.
Az infúzió végül 5 napig volt benne, hol a kis fejében, hol a kezecskéjében. Szörnyű látvány volt. Akár hányszor ránéztem, elkezdtem sírni.
Dorka baba 3 napos volt, amikor a dolgok ismét rosszra fordultak.
Pontosabban ekkor született meg a döntés a Róbert Klinika részéről: nincs más választás, át kell mennünk a Klinikáról a Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai kórházába, mert az első naptól kezdve bukott, és gyakorlatilag amit megevett, semmi nem maradt meg benne.a rengeteg bukástól a kiszáradás veszélye áll fenn, infúzióra és kivizsgálásokra van szükség, amit a szülészeten nem tudnak nekünk biztosítani. :(
A Peter Cerny alapítvány koraszülött mentőjével, inkubátorban vitték a Picinyemet át egyik kórházból a másikba én vele mehettem, de nem maradhattam ott vele, vissza kellett mennem a Róbert Klinikára, onnan pedig másnap haza engedtek. Innentől egy hétig nem volt megállás.
Az anyatejcit cumisüvegből kapta (elöször csak 10 ml-eket, majd napról-napra nagyobb adagokat). Minden reggel és este mentem be hozzá a kórházba, így nem volt időm a császáros sebemmel és magammal foglalkozni, éppen csak annyira, hogy arra koncentráltam, ne menjen el a tejem, vagyis amikor itthon voltam, csak ettem, ittam, aludtam, ha tudtam abban az idegállapotban.
Így is necces volt a sztori, mert első nap amikor hazajöttem a kórházból az itthoni "fejőgéppel nem tudtam lefejni a tejet, estére háromszorosára dagadtak a cickóim, de hála ismét Lalinak, szerzett nekem egy kórházi teljesítményűt, így sikerült még azelőtt lefejnem, mielőtt teljesen begyulladtak volna a mirigyek és mielőtt belázasodtam volna. Szörnyű érzés volt. Még az hiányzott volna, hogy elmenjen a tejci is, amikor a legnagyobb szüksége lett volna a Kicsimnek rá...
Még aznap, amikor bekerültünk, rögtön meg is csináltak néhány vizsgálatot (hasi és koponya UH), de szerencsére nem találtak semmi rendellenességet, s hála az égnek a további vizsgálatok alkalmával sem.
Az infúzió végül 5 napig volt benne, hol a kis fejében, hol a kezecskéjében. Szörnyű látvány volt. Akár hányszor ránéztem, elkezdtem sírni.
Valószínűleg nyelt a mecóniumos magzatvízből, s ez okozta a Picikém gyomor és bélbántalmait, ezért nem működött az emésztése és ezért köpött/hányt mindent vissza. :(((
Végül egy hét múlva engedtek minket haza. Ekkor már 90 grammokat ettünk minden alkalommal, s bár továbbra is bukogatott a Mazsolám, erre már azt mondták, normális, vannak ilyen babák, nem kell aggódni, lényeg, hogy gyarapszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.