Dorka baba szüléstörténete

2010. december 2.

hajnali 5 óra: arra ébredtem, hogy bepisiltem. :)) Persze nem, csupán csak elkezdett szivárogni a magzatvíz. Akkor még teljesen tiszta volt, és nagyon kevéske. Visszafeküdtem, mondván úgyis felébredek, ha fájások jönnek, vagy még több víz elfolyik, de tudtam, hogy aznap szülni fogunk. :)

reggel 7 óra: a hajnali élmény óta semmi nem történt, míg nem épp, amikor reggel támolyog le a lépcsőn Lali, kezdem mondani neki, a hajnali történéseket, egyszer csak elönt a melegség…rohanás wc, látom, hogy a magzatvíz ömlik belőlem, nem éppen tiszta állapotban.

7.30: hívom az orvost, mondja, hogy go be a kórházba, amilyen hamar csak tudunk, Ő is épp úton, ott találkozunk. Gyors zuhany, ami nem éppen mondható gyorsnak, mert hogy két özönvíz között elég nehéz törölközni. :) fél óra alatt kb. sikerül is rendbe rakni magam. Öltözés, gyors vizit, hogy mindent rendben hagyjak otthon, illetve, h minden megvan-e.

8.30: bepattanás az autóba, telefon Editnek, hogy megyünk szülni.

9.00: Beérünk a kórházba, megvizsgálnak, lecsapolják a (vagyis kinyomkodnak még belőlem) magzatvizet, eligazítanak, beöntés, várunk... semmi nem jön ki, mivel reggelizni már nem volt időm. :))) Zuhany, vissza a szülőszobára, ahol Lali már szülészfiúnak öltözött. :)

Rólam is készül még egy utolsó pocakfotó,

majd fekvés az ágyra…kezdünk…infúzió: antibiotikum utána pedig oxitocin.

10.00: elkezdődnek a fájások. Lali serényen adagolja a homeopátiás bogyókat. Ekkor még vigyorgok, telefonálgatok, s persze azért lélekben felkészülök a szülésre.

11.00 – 14:00: a fájások bedurvulnak, csöpög az oxitocin, amit közben egyre nagyobb dózisokban kapok, de érzem, hogy a fájáson kívül nincs semmi változás. Megérzés vagy mi, de akkor már tudom, érzem, hogy nem természetesen szülünk. Abszolút nem tágulok. Nagyon fájok, s teljesen legyengülve várom a doki ammenjét, hogy vigyenek végre a műtőbe.

14:30- doki ammen megvan…megyünk, vagyis, támogatnak a műtőbe. Két fájás között megkapom az EDA-t, lezsibbadok, nagyon fázom, közben beszélgetek a bent lévő orvosokkal, de elég szarul vagyok….rángatnak jobbra balra, felfordul a gyomrom, érzem ahogy vágnak, persze nem a fájdalmat, csak az érintést, majd egyszer csak az orvos megszólal: Most már érthető, hogy miért nem tudott kijönni a baba…a nyakán van a köldökzsinór. Szívbaj rajtam, de megnyugtat, hogy nincs baj…

14:50 -….sírás, ordítás…Dorka baba végre kint!!!! :)

Nagyon meg vagyok hatódva, boldog vagyok, de annyi erőm sem maradt, hogy bőgjek, csak nyelek, odatartják a tündérkémet, megpuszilgatom, elhallgat, majd viszik is tovább, ahol Lali apu várja, s először Ő tartja a kezében. :)

Bent a műtőben megjegyzik, hogy nem apukára hasonlít, mire én felvilágosítom Őket a tényekről… Elhűlve hallgatják (akik addig nem tudták) miközben sűrűn öltögetik a vágást…készen vannak…én is…totál szarul vagyok, hányingerem van, le vagyok zsibbadva, de addigra már nyaktól lefele…sebaj…ANYA LETTEM!!! :) Minden fájdalom elfelejtve!